Egy nap a versenypályán
szeptember 25, 2008Ez a bejegyzés, rendhagyó módon, egy internetes újság írójától kaptuk, aki eljött velünk a Pannónia-Ringre, ahol az általunk szponzorált GFS Racing Team-et látogattuk meg. A cikk hamarosan olvasható lesz a http://sopron.info.hu oldalon is. Jó szórakozást!
Ezúttal rendhagyó módon nem pusztán nézőként volt alkalmam betekinteni az autóversenyzés világába…
Egyik délután csörgött a mobilom, Tibi barátom újságolta a vonal túlsó végéről, hogy az eredetileg tervezett szombati programunk ugrott, mivel dolgoznia kell… már épp kezdtem volna sajnálni, amikor azzal folytatta, hogy a cégük /Intent Hungária KFT/ szponzorál egy autóversenyző istállót, ezért mennie kell versenyautókat matricázni. Utána folytatta: ha van kedvem csatlakozzak én is.
Ha versenyautókról van szó, még a koránkelés sem tarthat vissza, így természetesen szombaton reggel 8 előtt már ott is voltunk a Pannónia ring bejáratánál. Tibi és Tamás, mint az Intent alkalmazottai teljes harci díszben, én meg civilben egy spricnivel felszerelkezve, hogy azért mégis úgy nézzek ki mint aki valami hasznosat készül csinálni. Hamarosan benn is voltunk a csapatunknál, ahol megmutatták melyik kocsikra ragaszthatjuk a szponzori matricákat. 3 kupás Suzuki és egy épített versenyautó tartozott a csapathoz.
Burkus Egon és az épített Opel Corsa
Szépen rakosgattuk bemelegítésképp először a kisebb matricákat, közben nézegettük az épített autót… először nem is voltunk biztosak benne miféle típus lehet, annyira nem volt semmi köze az utcai autóhoz, amiből készült, de azért rájöttünk, hogy egy Opel Corsával állunk szemben. Csakhogy a motor középen a vezetőülés mögött, a hátsó kerekeket hajtja, óriási szélesítések, légbeömlők, miegyéb. Szóval ilyen Corsát azért nem minden nap lát az ember. Hamarosan találkoztunk a pilótájával, a GFS Racing Team csapatfőnökével, Burkus Egonnal is, aki rendkívül közvetlen volt, és szívesen válaszolt megannyi kérdésünkre.
A nagy matrica, immáron megigazítva
Közben nekiveselkedtünk a legnagyobb matrica felragasztásának, ám ekkor szóltak a szerelők, hogy jó lenne ha sietnénk vele, mert ez az autó mindjárt indul. Ezután kissé felgyorsultak az események… miközben a szerelők eresztették le a kocsit az emelőről, és indították a motort, mi villámsebesen próbáltuk befejezni a matrica felragasztását. Az utolsó pillanatig dolgoztunk rajta, végül egy betű nem lett jó, azt gyorsan odanyomtuk, csak hogy le ne essen és már száguldott is ki a kocsi a boxból. A matricát azután helyrepofoztuk, mikor visszatért a versenyről.
BMW E30 325i kupás autóMiután minden kijelölt autót alaposan teleragasztgattunk, átadtuk magunkat a szabadprogramnak. Körülnéztünk az összes boxban és nem kevés érdekességet találtunk. Miután megnézegettük a kupás Suzukikat (ezek lényegében széria Swiftek kikönnyítve és versenyfutóművel ellátva, általában itt kezdik a pályafutásukat a gyorsasági versenyzők, majd lépnek feljebb a nagyobb gépekre), igazi BMW fanatikusnak való csemegékbe botlottunk… két fehér E30 325i versenyautó álldogált egy boxban, makulátlan tisztán, még a motortér is pormentesen ragyogott. Amíg bámészkodtunk megjelent egy TV stáb, és a szerelők elkezdték kitolni az egyik autót is háttérként egy interjúhoz. Mi is ottmaradtunk hallgatózni egyet, így megtudhattuk, hogy egy hamarosan itthon is induló, külföldön már népszerű versenysorozat (BMW 325 challenge) első két hírmondójához van szerencsénk (bővebben a Gyorsasági Magazin oldalán olvasható róla egy cikk).
Tibi utána egy még régebbi BMW-t nézegetett nagy figyelemmel, amikor megkocogtattam a vállát és mondtam, hogy forduljon meg. Mikor hátranézett ő is megpillanthatta amit kiszúrtam: egy Saleen S7 álldogált az egyik boxban. Igen, ez az a szupersportkocsi, amit ha jól emlékszem a Heineken reklámjában préseltek össze sörösdoboznak. Egy olyan autó, melynek utcai változata 750 lóerős, és 2,8 mp alatt éri el a 100 km/órás sebességet. Nem olyan dolog, amit ne nézne meg az ember közelről, ha alkalma nyílik rá.
Ezután a szomszéd boxban álló Ferrari F430 már nem is volt olyan különleges, pedig azért az sem akármilyen járgány. Miután az összes kocsit megnéztük felmentünk az egyik dombra, amit Egon ajánlott, és onnan szinte az egész pályát belátva néztük a versenyeket.
Egymás után következtek a jobbnál jobb versenyek: Suzuki kupa, Seat kupa (350 lóerős komoly gépek), kis és nagytúraautók. Több versenyen Egon mesélt érdekességeket, mert sajnos az ő aznapi versenyzése váltóhiba miatt igen korán végetért. Igaz így viszont megtudhattuk pl. hogy az egyik feltűnően gyors F Astra 200 lóerős motorral rendelkezik (egyébként egy hölgy vezette és második lett a kategóriájában).
Extrém fékezésVersenyek közt a csapatnál hűsöltünk, megnéztük a szervízkamiont, beszélgettünk a szerelőkkel, megcsodáltuk, ahogy a sok kavicsot összeszedett versenygumikat (hasonlóan mint a forma 1-ben olyan gumikat használnak, amik üzemi hőfokon egészen puhák lesznek, így ha az autó kimegy a pályáról, azonnal beleragad egy csomó kavics és egyéb szennyeződés) egy hőlégfúvó segítségével felmelegítve egyszerűen legyalulják róluk a koszos réteget, így edzéseken még használhatóak maradnak. A nap végére rengeteg élménnyel telten tértünk haza, ezúton is köszönöm a GFS csapatának a vendéglátást és a türelmet, hogy egész nap ott lábatlankodtunk.
Végezetül pár kép a versenyről és a boxokból:
